Szövetség...

Sziasztok! Meghoztam az 5.fejezetet,de még mindig nem tudom hogy mit gondoltok a blogról és persze a történetekről.Most csináltam meg a chatet,szóval oda is lehet írni vagy megjegyzéseket is. Kíváncsi lennék kinek hogy tetszik a blog.Olvassátok el ezt a fejezetet is ;D




~Klaus~


Csak állt előttem és nézett engem én pedig csak a szemébe néztem.Kis idő múlva kiment az ajtón és amikor bevágta maga mögött,én megkönnyebbültem.Valahogy ki kell szabadulnom,de nem tudtam a láncokat letépni magamról.Legyengítettek.Próbáltam elviselni a kialakult helyzetet,bár ez nehezemre esett.Nagyon sokáig nem jött be senki sem azon az ajtón,majd megjelent megint Ő.Megint görcsbe rándult a gyomrom.Miatta menükölök több mint ezer éve..és most itt van..itt áll előttem és ki tudja mit akar tenni velem.Bevallom ,hogy féltem.Ő az egyetlen ember akitől én félni tudok.Közelebb lépett hozzám,majd megint megszólított.
-Niklaus-megint a szemébe néztem ahogy ki mondta a nevem-rég láttalak.
-Mit akarsz?-próbáltam flegma lenni,de ő mindig arra tanított hogy ne ilyenek legyünk.Mivel én nem Mikael fia voltam,hanem egy vérfarkas vérvonalból származó gyerek..ezért ő mindig is utált.Próbáltam megfelelni neki mindig mindenben,de nem érdekelte.
-Már a fiamat sem szabad meglátogatnom?-a "fiamat" szót kihangsúlyozta.
-Mikael,nem lehetne hogy elflejtsük ezt egyszer s mindenkorra.Nem akarok tovább menekülni.-szinte már könyörögtem.Dühös volt..és amikor már láttam hogy mire készül,az ajtó kinyílt,pontosabban betörték de nem láttam ki az.Amikor Mikael is megfordult,csak akkor láttam meg hogy ki az,vagy kik és meglepődtem.Stefan,Damon és Elena álltak az ajtóban.De ők miért mentenének meg ha az előbb még meg akartam őket ölni a hibridjeimmel,akik mostanra elmenekültek.-.-" 
Stefan odajött hozzám és kiszabadított a láncokból én meg csak néztem és ők folyton azt hajtogatták hogy "menekülj!" "Fuss!!"-én meg futottam.Futottam a határ felé,amilyen gyorsan csak tudtam..de a határon nem tudtam átmenni.
Nem tudtam,mert egy boszorkány igét mondott és biztos voltam benne hogy Bonnie volt az.
-Valamit meg kéne beszélnünk.-Stefan szólalt meg mögülem.Megfordultam reflex szerűen.
-Mégis mit?-kíváncsi voltam.-Miért mentettetek meg? Hiszen az előbb még én akartalak titeket megölni.Miért segítettek..mikor hagyhattatok volna meghalni,..
-Azért,mert nyilván te is meg akarod ölni Mikael-t,nem?-nem tudtam hogy honnan ismerhetik az apámat.Mielőtt még megszólalhattam volna,ő szólalt meg..Stefan.
-Kicsit kutattam utánad és a családod után,nem kicsit döbbentem meg amikor rájöttem,hogy ki az apád.Meg arra hogy ezer éven át előle menekültetek.Most itt a lehetőség,hogy megöld és mi segítünk neked..ha engeded.-ki, ideig meg sem tudtam szólalni,,de tudtam hogy ezért cserébe kérnek is valamit.Hiszen önszántukból miért segítenének?
-Na és mégis mit akartok cserébe?-néztem őket.Felnevettek mind a ketten.Mert ketten voltak,Stefan és Damon.
-Csak hogy örök hűséget fogadj nekünk.-most én nevettem fel.
-Csak nem gondoltátok hogy mert megölitek Mikael-t ezért örökké a szolgátok leszek?-viccesnek találtam ezt az egészet.
-Végülis...mi örökre megszabadítunk tőle,szerintem az úgy fair hogy te is egy életen át azt teszed,amit szeretnénk.-már nem nevettem annyira,mert igazuk volt.Egy életre megszabadítanak az apámtól..mit adhatnék cserébe?Nehezemre esett kimondani de végül megtettem.Ha sikerül megölnünk Mikael-t,ennyivel tartozni fogok nekik...egy életen át.
-Rendben.Megegyeztünk.Amennyiben az apámat holtan látom,megfogadom hogy mindent megteszek amit csak kértek.
-Köszönjük,mi is így gondoltuk.Most pedig,készítenünk kellene egy tervet.-máris megbántam,hogy ebbe belementem de nem tehettem mást.A terv viszonylag egyszerű volt.
Mikael engem akar,így én leszek a csali.De mivel én nem tudom megölni,ezért Elena fogja megtenni.Akkor támad..amikor a legkevésbé fog rá számítani.És akkor vége...reméljük.


Ennyi lenne^^ Remélem hogy tetszett,tudom hogy nem vagyok az a profi író,ezért szeretném ha komiznátok és megmondanátok mi a hiba^^


Daisy^^ *.*