Eközben Klaus...

Nehogy azt higgyétek hogy Klaus nem tevékenykedett amióta Stefan elment...íme egy kis kitérő...><"


~Klaus~




Stefan már egy hete elment.Nem indultam a keresésére,még nem.Majd annak is eljön az ideje.Most a legfontosabb dolgom hibrideket gyártani,és a húgommal törődni.Mostanában szegény nagyon egyedül érzi magát.Általában ezzel nem nagyon szoktam törődni de most a szokásosnál is feldúltabb volt.Egy kis faluban jártunk..nem tudom a nevét de ez most nem is lényeges.A lényeg,hogy itt éltek nagyrészt a vérfarkasok,így ez a megfelelő hely a hibridek gyártásához.Tudtam hogy Rebekah-nak nem tetszik hogy egyfolytában erről beszélek de nekem ez nagyon fontos volt.
-Gyere,itt vannak a farkasok.-szóltam neki.Felsóhajtott,majd utánam jött.
-Nik..nem kéne mással is törődnöd a hibrideken kívül?-nem figyeltem rá,mert megláttam azt a sereg farkast.Soha nem láttam még ennyi farkast egy helyen és ez örömmel töltött el.A farkasok már tudták ki vagyok és vártak.Szerencsére tudtam,hogy az átalakuláshoz a hasonmás vérére van szükségem és volt is nálam elég vér Elenától.Elmondtam nekik mit akarok.Egy darabig hallgattak,majd rám támadtak.Szét tépték a ruháimat,próbáltak megharapni de nem tudtak.Amikor már eléggé kifáradtak megitattam őket a véremmel,majd megöltem mindet.Pár óra kellett ahoz hogy magukhoz térjenek,ezután pedig ittak a hasonmás véréből.Átalakultak...mindegyik.2 napig tanítottam őket kordában tartani a vérszomjukat és minden egyebet aztán indultunk Mystic Falls felé.Most meglepjük Stefan-t.Egy egész hadsereggel kerestettem,és nem hiába.Meg is találtam.Elena házában.
-Hello,Stefan.-vigyorogtam mire ő felállt és kisétált a teraszra velem.
-Klaus...mit keresel itt?
-Inkább te mit keresel itt? Bemutatom neked..a hibrideket.-mutattam a sereg felé,amely nagy létszámmal büszkélkedhetett.Stefan csak bámult és nem szólt semmit.
-Választhatsz...vagy visszajössz hozzám és akkor senkinek sem esik bántódása..vagy itt maradsz,és mindannyian meghaltok a seregem által.-ezt nagyon boldogan jelentettem ki.Pár percig még hallgatott majd bement és kihívta Damont és Elena-t.Ők is csak bámultak.
-Klaus,bármi is legyen..én itt maradok Elena mellett.És..Damon mellett.-Damonre nézett.
Én pedig ideges lettem.
-Legyen.-nem támadtam,nem tudom hogy miért.Egyszerűen mintha megsértődtem volna hátat fordítottam nekik és elmentem a seregemmel együtt.Az erdőben jártunk amikor minden elhomályosult...
....Később egy pincében ébredtem egy székhez kötözve félmeztelenül.A testemen vágások látszódtak amik nem akartak begyógyulni.Nem volt sötét,mindent láttam.Majd egy férfi jött be és háttal állt nekem így nem tudtam ki az.Amikor megfordult...nagyon megijedtem.
-Niklaus...-mérgesen bámult.Kénytelen voltam a szemébe nézni.
-Mikael?-remegett a hangom.Senkitől sem féltem úgy mint a saját apámtól....