Most,hogy újra itthon vagyok minden a régi lehet.Klausék még nem kerestek mert ha keresnének már meg is találtak volna.Lehet hogy nem is voltam olyan fontos nekik?Lehet hogy csak egy játék voltam?De ez már mindegy mert végre újra itt lehetek Elenával,és Damonnel.Most még neki is örültem pedig nem vagyok oda érte.De hálás vagyok neki amiért megvédte Elenát amíg én Klaus fogságában voltam.Talán meg kéne köszönnöm neki...Lementem a nappaliba és Damon éppen konyakot iszogatott és a naplómat olvasgatta.Kivételesen nem szóltam rá,hadd örüljön.
-Damon,mondanom kell valamit.
-Mondjad...mi rosszat tettem ebben az egy éjszakában?-mondta szokásos gúnyos hangnemében.
-Csak meg akartam köszönni hogy vigyáztál Elenára a távollétemben.Szép dolog volt tőled...-mondtam lehajtott fejjel.
-Igazán nincs mit,nem érted tettem hanem mert szeretem úgyhogy ne köszönd.-tovább olvasott.
-De én akkor is hálás vagyok érte..-karba tettem a kezem.Ő felnézett rám majd vissza a naplómra.Az 1864-es évekbeli naplómat olvasta.
-Nem is zavar hogy a naplódat olvasom? De tetszik amiket beleírsz...olyan költői.-kivillantotta a fogait.Elena fent volt Damon szobájában én meg felmentem hozzá.Csak ült az ágyon és naplót írt.Leültem mellé és átöleltem.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Csak naplót írok...de már befejeztem.-rám mosolygott édesen.Úgy szerettem amikor így mosolygott majdnem elolvadtam tőle és visszamosolyogtam.
-Annyira örülök hogy visszajöttél.
-Én is...hiányoztál,hiányoztatok.-a többes szám alatt Damont érettem mert ő is hiányzott egy kicsit bevallom.
-Hogy hogy el tudtál szökni?-kérdezte értetlenül.
-Hát...csak rád tudtam gondolni minden nap és egyszer csak úgy döntöttem hazajövök.-mosolyogtam.Aztán kopogtak és nekem kellett lemennem és kinyitnom mert Damon nem volt hajlandó.(:P) Mikor kinyitottam egy fiatal fiú állt az ajtóban,a ruhái széttépve.
-Jól vagy,öreg?-kérdeztem aggódva mire ő összeesett.Becipeltem és lefektettem a kanapéra.1 óra múlva fel is ébredt és azt hajtogatta hogy valaki követi.Mikor lehiggadt kérdezgetni kezdtem.
-Hogy hívnak?
-David....David Wolf.-mondta köhögve.
-És ki tette ezt veled?
-A leggonoszabb ember ezen a földön.
-Jó..de mi a neve?
-Mark....Mark Salvatore.-A Salvatore szó hallatán nagyon megijedtem.Mark bátyánk már nagyon régen meghalt tudtom szerint.
-Ez biztos?-kérdeztem rémülten.
-Teljesen biztos.-lassan begyógyultak a sebei és tudtam hogy nem ember.
-Mi vagy te?
-Vérfarkas.Te pedig vámpír...és a testvéred is.-ránézett Damonre.
-Igen...de mi segítünk neked.Nem az ellenségeid vagyunk.
-Mi a neved?-kérdezte.
-Stefan....Salvatore.-mondtam halkan.
-Na nee! Salvatore? Nem ti Mark öccsei vagytok igaz?-megrémült.
-Igen...de ki nem állhatjuk őt így veled vagyunk.Érted?
-Értem...-már teljesen felépült és láttam már az egész arcát tisztán.Fiatal fiú volt olyan 18 éves lehetett.Adtam neki kaját meg italt és mindent elmondott,amit Markról tudott.Mindeddig azt hittem hogy Mark meghalt 1860-ban,amikor is elütötte egy autó a szemem láttára.Nem tudom elképzelni hogy még él.De ha igaz,akkor Elenára ettől a perctől fogva nagyon kell vigyázni.Mark már nyilván tudja hogy itt vagyunk ezért küldte ide Davidet sebzetten hogy megrettenjünk tőle.Szóltam Damonnek és ő megígérte hogy segíteni fog mindenben.Egy ember van a világon,akitől még Damon is fél....ez az ember pedig Mark,aki mindkettőnknél idősebb volt.Elmondtam Elenának a helyzetet és ő nagyon megrémült de megígértem neki,hogy vigyázunk rá és bemutattam neki Davidet is.Felkészülten vártuk Markot sejtvén hogy egyszer csak betoppan,de nem így lett és én egyre idegesebb lettem...

2.fejezet....Gloria

Gloria bárja előtt álltam és vártam Klausékra.Majd meguntam a várakozást és bementem és meglepődve láttam hogy ez a hely semmit sem változott még Gloria sem.Ugyanolyan életvidám kedves lány volt mint amilyennek régen megismertem.Még csak nem is öregedett pedig az a boszorkányoknál természetes.A helyzet kicsit fura volt,én tátott szájjal álltam előtte,ő pedig csípőre tett kézzel nézett értetlenül.Nem tudtam megszólalni és percekig csak bámultam őt.Aztán lenéztem a földre és zavarba jöttem és rámjött az éhség is.Szemeim elsötétültek és véraláfutások jelentek meg alatta.Aztán elhesegettem a gondolatot és jobb lett az érzés.Ránéztem Klausra,aki önelégülten vigyorgott majd Rebekahra aki szintén elmosolyodott és utána én is.Éreztem hogy elpirulok így hát lehajtottam a fejem hogy ne legyen feltűnő.
-Khmm....szia Gloria.-mondtam neki szerényen.-Stefan? Már meg sem ismerlek jól megváltoztál-majd körbenézett a bárban-viszont ez a hely cseppet sem változott.-mondta büszkén.
-Igen,semmit sem változott.-zsebembe dugtam a kezemet nem is tudom hogy miért.Majd Klaus szólalt meg és elég ideges volt a hangja.
-Nos,Gloria te tudod hogy hol van az a bizonyos boszorkány aki az átkot létrehozta,ugye?-vigyorgott Gloriára majd rám.-Igen..azt hiszem hogy tudom.De ez alku szóval...mit kapok cserébe?-huncutan elvigyorodott mire én önkéntelenül elnevettem magam.Mind a három szempár rám meredt és éreztem hogy körülvesznek de utána eltűnnek.
-Megkapod a hatalom egy részét az átok valódi megtörése után.A leghatalmasabb boszorkány leszel aki valaha élt.-Gloriának ez tetszett de habozott pár pillanatig majd igent mondott és örültem hogy ennyivel beérte.Elkezdett csörögni a mobilom így hát kimentem és felvettem.Mikor meghallottam azt a gyenge,lágy hangolt majdnem elolvadtam de ez a hang most félt és könyörgött egyben.Megijedtem mert Elena nem így szokott beszélni.Ez a hang nem Elenáé volt,csak őt próbálta utánozni...és ekkor rögtön tudtam ki az.
-Katherine.-mondtam.
-Naa...hogy jöttél rá?-szórakozott volt a hangja.-Stefan,ha viszont akarod látni Elenát akkor jobb ha most rögtön ide kocsikázol különben meghal.-az utolsó szóra megborzongtam.
-Hol vagytok? És miért tartod fogva őt?-ordibáltam vele.-Mert azt akarom hogy hazagyere.-erre nagyon meglepődtem és lecsaptam a telefont.Valahogy meg kell szöknöm-gondoltam-de hogyan?Elenát nem hagyhatom cserben így hát az erdő felé vettem az irányt.Nem foglalkoztam most se Klaussal,se senkivel csak azzal hogy Elenát megmentesem és Katherinnek kitépjem a szívét.Mert ezek után meg is érdemelné a halált.Nagyon mérges voltam most rá.Futottam ahogy csak bírtam és elértem egy kis házhoz amiben égett a villany.Tuti hogy itt vannak.Ezer %-ig biztos lehettem benne.Katherine szeretett játszadozni de velem soha sem tudott.Ez idegesítette őt de én büszke voltam rá.Betörtem az ajtót mire megláttam Elenát egy székhez kötözve.Odasiettem hozzá de ekkor megjelent Ő is.Egy kicsit elbeszélgettem vele az udvaron ami a házhoz képest meglepően nagy volt.Azt mondta hogy ő csak engem akar és hogy vissza fog szerezni magának.
-Katherine,tudod hogy engem sohasem fogsz visszakapni.Volt egy lehetőséged hosszú életed során de azzal nem éltél,így magadra vess.-mondtam neki büszkén.
-Stefan...te nem tudod hogy én mire vagyok képes a szerelemért.-vigyorgott rám huncutan.
-Dehogyisnem tudom,hiszen ismerlek...de Elenát hagyd békén.Itt vagyok,tessék engem bánthatsz de őt hagyd,jó?-szinte már könyörögtem és ezen elmosolyodott.

-Hmm.....nem is tudom,szabadítsd ki.-mondta határozottan.Besiettem Elenához és kiszabadítottam mire ő rögtön a nyakamba ugrott.Szorosan öleltem és örömmel láttam hogy nincs semmi baja a sokkon kívül,ami érhette.Katherine már nem mosolygott hanem komoly arcot vágott ami nem nagyon tetszett mert ilyenkor forralt valamit.
-Elena,haza megyünk,jó? Én is jövök....melletted a helyem és nem érdekel Klaus.-mondtam hadarva.
-Jó,persze hogy jó.Klaus azt hiszi meghaltam szóval hozzám elvileg nem jöhettél szóval nem is tud majd hol keresni.
-Pontosan.-mondtam mert én is pont így gondolkoztam.Katherinre nem is figyelve elindultunk az erdő felé mert szerencsére én tudtam merre kell menni.Katherine csak állt és figyelt engem de nem követett és elmosolyodtam.1 óra múlva hazaértünk és Elenát lefektettem aludni.Összeszedtem magam és bementem Damonhoz.Rám nézett és csak állt dühösen.
-Szia.-mondtam neki halkan úgy hogy még éppen hogy csak hallja.
-Szia.-mondta ő is halkan.-Te meg mit keresel itt?-kérdezte.
-Visszajöttem,és sajnálom amit Andie-vel tettem.Nem volt szép.....Meg tudsz bocsátani?-kérleltem.Mire ő.
-Talán....nem tudom,lehet de nem biztos.Andie nekem nagyon fontos volt és a szemem láttára vetted el tőlem.-mondta szomorúan.
-Tudom.Hogy tehetném jóvá ezt?-odaléptem mellé.
-Azt majd te kitalálod....ügyes fiú vagy.-elmosolyodott és kiment Elenához.Igen,Damon még mindig a régi csak nem mutatja.De ennek most örültem mert láttam hogy nem is igazán haragszik csak játszadozik velem és én erre elmosolyodtam amit ő még szája sarkából viszonzott is.

1. fejezet...Régi barátok

Minden barátságnak van kezdete.Valahogy mindig kezdődik.Így volt ez velem is 500 évvel ezelőtt amikor megismerkedtem Klaussal.Ő mindent elfeledtetett velem.....




Stefan Salvatore a nevem itt élek Mystic Fallsban vagyis már nem ott élek.Most Chicago-ban vagyunk és Klaus húgát jöttünk feltámasztani.Eddigi ismereteim szerint ő csak egy gonosz hibrid barom volt...de visszahozta emlékeimet és már tisztán emlékszem rá.Néhai legjobb barátom állt előttem és szerelmem,Rebekah.Kimondhatatlanul örültem,de ugyanakkor emlékeznem kell hogy Elena is ott van még nekem.De ez ebben a pillanatban nem számított.Átöleltem Rebekah-t és ő viszonozta.Aztán Klausra néztem aki mosolygott.Én is elmosolyodtam önkéntelenül de nem is bántam.Mostmár minden jobb hogy emlékszem Klausra és húgára mert így már önszántamból is velük lehetek és velük is akarok lenni.Nem nagyon pocsékoltuk az időnket,máris tovább álltunk méghozzá Gloria bárja felé vettük az irányt.

Mikor kimentek az ajtón én oda siettem Elenához és adtam neki még egy utolsó csókot.
-Csak várj....pár hét múlva otthon leszek.-mondtam neki és elmentem.Muszáj lesz hazamennem hozzá mert nem bírom elviselni hogy ő szenved én meg elvagyok velük.Igen,Klaus a barátom,de Elenát viszont mindennél jobban szeretem és nem okozhatok neki csalódást.Beszálltam a kocsiba de a szívem majd megszakadt és ezt mondogattam magamban "Pár hét....Pár hét és haza megyek" és ennek a gondolata melegséggel öntött el hogy pár hét múlva újra vele lehetek,Elenával.Kis idő múlva odaértünk Gloria bárjához de én nem mentem be.Ehhez Klausnak volt egy-két szava de ebben a minutumban ez nem éppen érdekelt.Gondolkozni kezdtem,hogy talán a pár hetet le kéne rövidíteni....most is meg tudnék szökni és senki nem jönne rá hova megyek ivel azt hiszik Elena meghalt.....