Gloria bárja előtt álltam és vártam Klausékra.Majd meguntam a várakozást és bementem és meglepődve láttam hogy ez a hely semmit sem változott még Gloria sem.Ugyanolyan életvidám kedves lány volt mint amilyennek régen megismertem.Még csak nem is öregedett pedig az a boszorkányoknál természetes.A helyzet kicsit fura volt,én tátott szájjal álltam előtte,ő pedig csípőre tett kézzel nézett értetlenül.Nem tudtam megszólalni és percekig csak bámultam őt.Aztán lenéztem a földre és zavarba jöttem és rámjött az éhség is.Szemeim elsötétültek és véraláfutások jelentek meg alatta.Aztán elhesegettem a gondolatot és jobb lett az érzés.Ránéztem Klausra,aki önelégülten vigyorgott majd Rebekahra aki szintén elmosolyodott és utána én is.Éreztem hogy elpirulok így hát lehajtottam a fejem hogy ne legyen feltűnő.
-Khmm....szia Gloria.-mondtam neki szerényen.-Stefan? Már meg sem ismerlek jól megváltoztál-majd körbenézett a bárban-viszont ez a hely cseppet sem változott.-mondta büszkén.
-Igen,semmit sem változott.-zsebembe dugtam a kezemet nem is tudom hogy miért.Majd Klaus szólalt meg és elég ideges volt a hangja.
-Nos,Gloria te tudod hogy hol van az a bizonyos boszorkány aki az átkot létrehozta,ugye?-vigyorgott Gloriára majd rám.-Igen..azt hiszem hogy tudom.De ez alku szóval...mit kapok cserébe?-huncutan elvigyorodott mire én önkéntelenül elnevettem magam.Mind a három szempár rám meredt és éreztem hogy körülvesznek de utána eltűnnek.
-Megkapod a hatalom egy részét az átok valódi megtörése után.A leghatalmasabb boszorkány leszel aki valaha élt.-Gloriának ez tetszett de habozott pár pillanatig majd igent mondott és örültem hogy ennyivel beérte.Elkezdett csörögni a mobilom így hát kimentem és felvettem.Mikor meghallottam azt a gyenge,lágy hangolt majdnem elolvadtam de ez a hang most félt és könyörgött egyben.Megijedtem mert Elena nem így szokott beszélni.Ez a hang nem Elenáé volt,csak őt próbálta utánozni...és ekkor rögtön tudtam ki az.
-Katherine.-mondtam.
-Naa...hogy jöttél rá?-szórakozott volt a hangja.-Stefan,ha viszont akarod látni Elenát akkor jobb ha most rögtön ide kocsikázol különben meghal.-az utolsó szóra megborzongtam.
-Hol vagytok? És miért tartod fogva őt?-ordibáltam vele.-Mert azt akarom hogy hazagyere.-erre nagyon meglepődtem és lecsaptam a telefont.Valahogy meg kell szöknöm-gondoltam-de hogyan?Elenát nem hagyhatom cserben így hát az erdő felé vettem az irányt.Nem foglalkoztam most se Klaussal,se senkivel csak azzal hogy Elenát megmentesem és Katherinnek kitépjem a szívét.Mert ezek után meg is érdemelné a halált.Nagyon mérges voltam most rá.Futottam ahogy csak bírtam és elértem egy kis házhoz amiben égett a villany.Tuti hogy itt vannak.Ezer %-ig biztos lehettem benne.Katherine szeretett játszadozni de velem soha sem tudott.Ez idegesítette őt de én büszke voltam rá.Betörtem az ajtót mire megláttam Elenát egy székhez kötözve.Odasiettem hozzá de ekkor megjelent Ő is.Egy kicsit elbeszélgettem vele az udvaron ami a házhoz képest meglepően nagy volt.Azt mondta hogy ő csak engem akar és hogy vissza fog szerezni magának.
-Katherine,tudod hogy engem sohasem fogsz visszakapni.Volt egy lehetőséged hosszú életed során de azzal nem éltél,így magadra vess.-mondtam neki büszkén.
-Stefan...te nem tudod hogy én mire vagyok képes a szerelemért.-vigyorgott rám huncutan.
-Dehogyisnem tudom,hiszen ismerlek...de Elenát hagyd békén.Itt vagyok,tessék engem bánthatsz de őt hagyd,jó?-szinte már könyörögtem és ezen elmosolyodott.
-Hmm.....nem is tudom,szabadítsd ki.-mondta határozottan.Besiettem Elenához és kiszabadítottam mire ő rögtön a nyakamba ugrott.Szorosan öleltem és örömmel láttam hogy nincs semmi baja a sokkon kívül,ami érhette.Katherine már nem mosolygott hanem komoly arcot vágott ami nem nagyon tetszett mert ilyenkor forralt valamit.
-Elena,haza megyünk,jó? Én is jövök....melletted a helyem és nem érdekel Klaus.-mondtam hadarva.
-Jó,persze hogy jó.Klaus azt hiszi meghaltam szóval hozzám elvileg nem jöhettél szóval nem is tud majd hol keresni.
-Pontosan.-mondtam mert én is pont így gondolkoztam.Katherinre nem is figyelve elindultunk az erdő felé mert szerencsére én tudtam merre kell menni.Katherine csak állt és figyelt engem de nem követett és elmosolyodtam.1 óra múlva hazaértünk és Elenát lefektettem aludni.Összeszedtem magam és bementem Damonhoz.Rám nézett és csak állt dühösen.
-Szia.-mondtam neki halkan úgy hogy még éppen hogy csak hallja.
-Szia.-mondta ő is halkan.-Te meg mit keresel itt?-kérdezte.
-Visszajöttem,és sajnálom amit Andie-vel tettem.Nem volt szép.....Meg tudsz bocsátani?-kérleltem.Mire ő.
-Talán....nem tudom,lehet de nem biztos.Andie nekem nagyon fontos volt és a szemem láttára vetted el tőlem.-mondta szomorúan.
-Tudom.Hogy tehetném jóvá ezt?-odaléptem mellé.
-Azt majd te kitalálod....ügyes fiú vagy.-elmosolyodott és kiment Elenához.Igen,Damon még mindig a régi csak nem mutatja.De ennek most örültem mert láttam hogy nem is igazán haragszik csak játszadozik velem és én erre elmosolyodtam amit ő még szája sarkából viszonzott is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése