Stefan Salvatore a nevem itt élek Mystic Fallsban vagyis már nem ott élek.Most Chicago-ban vagyunk és Klaus húgát jöttünk feltámasztani.Eddigi ismereteim szerint ő csak egy gonosz hibrid barom volt...de visszahozta emlékeimet és már tisztán emlékszem rá.Néhai legjobb barátom állt előttem és szerelmem,Rebekah.Kimondhatatlanul örültem,de ugyanakkor emlékeznem kell hogy Elena is ott van még nekem.De ez ebben a pillanatban nem számított.Átöleltem Rebekah-t és ő viszonozta.Aztán Klausra néztem aki mosolygott.Én is elmosolyodtam önkéntelenül de nem is bántam.Mostmár minden jobb hogy emlékszem Klausra és húgára mert így már önszántamból is velük lehetek és velük is akarok lenni.Nem nagyon pocsékoltuk az időnket,máris tovább álltunk méghozzá Gloria bárja felé vettük az irányt.
Mikor kimentek az ajtón én oda siettem Elenához és adtam neki még egy utolsó csókot.
-Csak várj....pár hét múlva otthon leszek.-mondtam neki és elmentem.Muszáj lesz hazamennem hozzá mert nem bírom elviselni hogy ő szenved én meg elvagyok velük.Igen,Klaus a barátom,de Elenát viszont mindennél jobban szeretem és nem okozhatok neki csalódást.Beszálltam a kocsiba de a szívem majd megszakadt és ezt mondogattam magamban "Pár hét....Pár hét és haza megyek" és ennek a gondolata melegséggel öntött el hogy pár hét múlva újra vele lehetek,Elenával.Kis idő múlva odaértünk Gloria bárjához de én nem mentem be.Ehhez Klausnak volt egy-két szava de ebben a minutumban ez nem éppen érdekelt.Gondolkozni kezdtem,hogy talán a pár hetet le kéne rövidíteni....most is meg tudnék szökni és senki nem jönne rá hova megyek ivel azt hiszik Elena meghalt.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése