Új blog..^^

Hali mindenki!
Megint kezdtem egy új blogot,ami Jacob-ról és Renesmee-ről fog szólni.
Az 1. fejezet már kész is,el is olvashatjátok!
Remélem tetszik és kérlek komizzatok ide is,és oda is. ;D

6.fejezet

Na sziasztok! Itt vagyok a 6. fejezettel is^^ Remélem hogy tetszeni fog sokat dolgoztam vele...Jó olvasást! *.*


/Klaus/




....a terv működőképesnek tűnt,de ezt még nem tudhattuk biztosan.Ami most a legfontosabb , hogy kialudjam magam.Úgy éreztem most muszáj aludnom,pedig nem gyakran szoktam ezt tenni.Alig bírtam elaludni,nem is tudtam hogy miért,pedig rettentő fáradtnak éreztem magam.Ez az éjszaka egy örökkévalóságnak tűnt számomra,és örültem hogy végre felkelt a nap.Felöltöztem és átmentem a "barátaimhoz".Nagyon nem örültem a velük kötött szövetségemnek.Hiba volt tőlem,de már nem tehettem ellene sokat.Mikor odaértem,Damon várt az ajtóban én pedig felsóhajtottam.
-Jó napot,uram!-jó kedvében volt,én viszont álmos voltam így nem szóltam vissza csak intettem és bementem,mire ő megforgatta a szemét.
-Sziasztok.-köszöntem halkan.Már mindenki itt volt. Elena,Bonnie és a többiek...
Stefan jött oda hozzám és elmondta a tudnivalókat.
-Az akciót szombatra tervezzük,oké?-rám pillantottam és én bólintottam.Szombat...az még négy nap.
Kb. 1 órát töltöttem náluk,majd elindultam hazafele,de félúton mocorgást hallottam a fák közül.Megálltam,körülnéztem majd továbbmentem és ekkor megjelent előttem Ő.(Mikael)
A gyomrom görcsbe rándult és nem tudtam mit mondjak.
-Megint te,fiú.-dühösnek tűnt.-Bármit is terveztek ellenem a barátaiddal,előre szólok én fel leszek készülve rá.Úgyhogy jobb ha vigyáztok.-aztán eltűnt.Nem mentem vissza Stefan-ékhoz mert nem tartottam lényegesnek.Haza fele tartva megcsörrent a telefonom.Elijah volt az,én pedig most a legkevésbé sem vágytam a vele való dumálásra.
A hangja ideges volt.Azt mondta találkoznunk kell mert megtudott valamit Mikaelről.Így már jobban érdekelt a dolog és a megbeszélt helyre indultam....
Elijah már ott várt és látszott rajta az idegesség.
-Na mi az? Mi a baj?-kíváncsiskodtam.Egy darabig nem szólalt meg.
-Mikael..feltámasztotta a halott testvéreinket.-itt befejezte.
-Na és ezzel mi a gond? Mi is ezt akartuk..-nem értettem mi a baja ezzel,hiszem egész idáig ezt akartuk.Egyesíteni a családunkat.
-Önmagában nem is lenne rossz,de úgy hogy elhitette velük hogy mindet mi öltük meg és most bosszút esküdtek,úgy nem annyira.-ledermedtem.Simán le tudnánk győzni őket de én mégis féltem.Mert azért mégis csak a testvéreinkről volt szó.Visszamentem Stefan-ékhoz  ezúttal már Elijah is velem volt.
Elmondtuk nekik amit megtudtunk és így a tervnek is változnia kellett.Ekkor láttam csak meg a farkasfiút,aki ismerős volt nekem...nagyon is...
Ki mentem kicsit kiszellőztetni a fejemet,és elindultam a grillhez.Bementem,leültem és kértem a szokásosat.Whiskey-t jéggel.Ha itt vagyok mindig ezt iszom.Majd egy ismerős hangot hallottam magam mögül ahogy ezt mondja:
-Ugyanazt kérem.-leült mellém és én anélkül hogy ránéztem volna,tudtam ki az.Mark,akivel már ezer éve ismerjük egymást.
-Helló,Klaus.Rég láttalak.-nem néztem rá.
-Helló Mark.Te mit keresel itt?
-Gondoltam megnézem hogy vagy.Látom mg is ismerkedtél az öcséimmel.-ekkor ránéztem.Tudtam hogy ő Damon és Stefan bátyja.Nem csinált semmit,csak vigyorgott rám.

-Tudod mit? Most nincs kedvem dumálni,majd holnap.-rámosolyogtam ki sem fizettem az italt és elmentem vissza Stefan-ékhoz.

Vámpírnaplók szünetel!!

A Vámpírnaplók szüntet tart a forgatásban az ünnepek végéig,vagyis Január 5-ig.A sorozat a 3x10  résszel tér vissza aminek a címe -The New Deal.A 9. rész nagyon izgalmas,én kíváncsian várom a folytatást. Remélem ti is. ;D

Szövetség...

Sziasztok! Meghoztam az 5.fejezetet,de még mindig nem tudom hogy mit gondoltok a blogról és persze a történetekről.Most csináltam meg a chatet,szóval oda is lehet írni vagy megjegyzéseket is. Kíváncsi lennék kinek hogy tetszik a blog.Olvassátok el ezt a fejezetet is ;D




~Klaus~


Csak állt előttem és nézett engem én pedig csak a szemébe néztem.Kis idő múlva kiment az ajtón és amikor bevágta maga mögött,én megkönnyebbültem.Valahogy ki kell szabadulnom,de nem tudtam a láncokat letépni magamról.Legyengítettek.Próbáltam elviselni a kialakult helyzetet,bár ez nehezemre esett.Nagyon sokáig nem jött be senki sem azon az ajtón,majd megjelent megint Ő.Megint görcsbe rándult a gyomrom.Miatta menükölök több mint ezer éve..és most itt van..itt áll előttem és ki tudja mit akar tenni velem.Bevallom ,hogy féltem.Ő az egyetlen ember akitől én félni tudok.Közelebb lépett hozzám,majd megint megszólított.
-Niklaus-megint a szemébe néztem ahogy ki mondta a nevem-rég láttalak.
-Mit akarsz?-próbáltam flegma lenni,de ő mindig arra tanított hogy ne ilyenek legyünk.Mivel én nem Mikael fia voltam,hanem egy vérfarkas vérvonalból származó gyerek..ezért ő mindig is utált.Próbáltam megfelelni neki mindig mindenben,de nem érdekelte.
-Már a fiamat sem szabad meglátogatnom?-a "fiamat" szót kihangsúlyozta.
-Mikael,nem lehetne hogy elflejtsük ezt egyszer s mindenkorra.Nem akarok tovább menekülni.-szinte már könyörögtem.Dühös volt..és amikor már láttam hogy mire készül,az ajtó kinyílt,pontosabban betörték de nem láttam ki az.Amikor Mikael is megfordult,csak akkor láttam meg hogy ki az,vagy kik és meglepődtem.Stefan,Damon és Elena álltak az ajtóban.De ők miért mentenének meg ha az előbb még meg akartam őket ölni a hibridjeimmel,akik mostanra elmenekültek.-.-" 
Stefan odajött hozzám és kiszabadított a láncokból én meg csak néztem és ők folyton azt hajtogatták hogy "menekülj!" "Fuss!!"-én meg futottam.Futottam a határ felé,amilyen gyorsan csak tudtam..de a határon nem tudtam átmenni.
Nem tudtam,mert egy boszorkány igét mondott és biztos voltam benne hogy Bonnie volt az.
-Valamit meg kéne beszélnünk.-Stefan szólalt meg mögülem.Megfordultam reflex szerűen.
-Mégis mit?-kíváncsi voltam.-Miért mentettetek meg? Hiszen az előbb még én akartalak titeket megölni.Miért segítettek..mikor hagyhattatok volna meghalni,..
-Azért,mert nyilván te is meg akarod ölni Mikael-t,nem?-nem tudtam hogy honnan ismerhetik az apámat.Mielőtt még megszólalhattam volna,ő szólalt meg..Stefan.
-Kicsit kutattam utánad és a családod után,nem kicsit döbbentem meg amikor rájöttem,hogy ki az apád.Meg arra hogy ezer éven át előle menekültetek.Most itt a lehetőség,hogy megöld és mi segítünk neked..ha engeded.-ki, ideig meg sem tudtam szólalni,,de tudtam hogy ezért cserébe kérnek is valamit.Hiszen önszántukból miért segítenének?
-Na és mégis mit akartok cserébe?-néztem őket.Felnevettek mind a ketten.Mert ketten voltak,Stefan és Damon.
-Csak hogy örök hűséget fogadj nekünk.-most én nevettem fel.
-Csak nem gondoltátok hogy mert megölitek Mikael-t ezért örökké a szolgátok leszek?-viccesnek találtam ezt az egészet.
-Végülis...mi örökre megszabadítunk tőle,szerintem az úgy fair hogy te is egy életen át azt teszed,amit szeretnénk.-már nem nevettem annyira,mert igazuk volt.Egy életre megszabadítanak az apámtól..mit adhatnék cserébe?Nehezemre esett kimondani de végül megtettem.Ha sikerül megölnünk Mikael-t,ennyivel tartozni fogok nekik...egy életen át.
-Rendben.Megegyeztünk.Amennyiben az apámat holtan látom,megfogadom hogy mindent megteszek amit csak kértek.
-Köszönjük,mi is így gondoltuk.Most pedig,készítenünk kellene egy tervet.-máris megbántam,hogy ebbe belementem de nem tehettem mást.A terv viszonylag egyszerű volt.
Mikael engem akar,így én leszek a csali.De mivel én nem tudom megölni,ezért Elena fogja megtenni.Akkor támad..amikor a legkevésbé fog rá számítani.És akkor vége...reméljük.


Ennyi lenne^^ Remélem hogy tetszett,tudom hogy nem vagyok az a profi író,ezért szeretném ha komiznátok és megmondanátok mi a hiba^^


Daisy^^ *.*

Eközben Klaus...

Nehogy azt higgyétek hogy Klaus nem tevékenykedett amióta Stefan elment...íme egy kis kitérő...><"


~Klaus~




Stefan már egy hete elment.Nem indultam a keresésére,még nem.Majd annak is eljön az ideje.Most a legfontosabb dolgom hibrideket gyártani,és a húgommal törődni.Mostanában szegény nagyon egyedül érzi magát.Általában ezzel nem nagyon szoktam törődni de most a szokásosnál is feldúltabb volt.Egy kis faluban jártunk..nem tudom a nevét de ez most nem is lényeges.A lényeg,hogy itt éltek nagyrészt a vérfarkasok,így ez a megfelelő hely a hibridek gyártásához.Tudtam hogy Rebekah-nak nem tetszik hogy egyfolytában erről beszélek de nekem ez nagyon fontos volt.
-Gyere,itt vannak a farkasok.-szóltam neki.Felsóhajtott,majd utánam jött.
-Nik..nem kéne mással is törődnöd a hibrideken kívül?-nem figyeltem rá,mert megláttam azt a sereg farkast.Soha nem láttam még ennyi farkast egy helyen és ez örömmel töltött el.A farkasok már tudták ki vagyok és vártak.Szerencsére tudtam,hogy az átalakuláshoz a hasonmás vérére van szükségem és volt is nálam elég vér Elenától.Elmondtam nekik mit akarok.Egy darabig hallgattak,majd rám támadtak.Szét tépték a ruháimat,próbáltak megharapni de nem tudtak.Amikor már eléggé kifáradtak megitattam őket a véremmel,majd megöltem mindet.Pár óra kellett ahoz hogy magukhoz térjenek,ezután pedig ittak a hasonmás véréből.Átalakultak...mindegyik.2 napig tanítottam őket kordában tartani a vérszomjukat és minden egyebet aztán indultunk Mystic Falls felé.Most meglepjük Stefan-t.Egy egész hadsereggel kerestettem,és nem hiába.Meg is találtam.Elena házában.
-Hello,Stefan.-vigyorogtam mire ő felállt és kisétált a teraszra velem.
-Klaus...mit keresel itt?
-Inkább te mit keresel itt? Bemutatom neked..a hibrideket.-mutattam a sereg felé,amely nagy létszámmal büszkélkedhetett.Stefan csak bámult és nem szólt semmit.
-Választhatsz...vagy visszajössz hozzám és akkor senkinek sem esik bántódása..vagy itt maradsz,és mindannyian meghaltok a seregem által.-ezt nagyon boldogan jelentettem ki.Pár percig még hallgatott majd bement és kihívta Damont és Elena-t.Ők is csak bámultak.
-Klaus,bármi is legyen..én itt maradok Elena mellett.És..Damon mellett.-Damonre nézett.
Én pedig ideges lettem.
-Legyen.-nem támadtam,nem tudom hogy miért.Egyszerűen mintha megsértődtem volna hátat fordítottam nekik és elmentem a seregemmel együtt.Az erdőben jártunk amikor minden elhomályosult...
....Később egy pincében ébredtem egy székhez kötözve félmeztelenül.A testemen vágások látszódtak amik nem akartak begyógyulni.Nem volt sötét,mindent láttam.Majd egy férfi jött be és háttal állt nekem így nem tudtam ki az.Amikor megfordult...nagyon megijedtem.
-Niklaus...-mérgesen bámult.Kénytelen voltam a szemébe nézni.
-Mikael?-remegett a hangom.Senkitől sem féltem úgy mint a saját apámtól....

Most,hogy újra itthon vagyok minden a régi lehet.Klausék még nem kerestek mert ha keresnének már meg is találtak volna.Lehet hogy nem is voltam olyan fontos nekik?Lehet hogy csak egy játék voltam?De ez már mindegy mert végre újra itt lehetek Elenával,és Damonnel.Most még neki is örültem pedig nem vagyok oda érte.De hálás vagyok neki amiért megvédte Elenát amíg én Klaus fogságában voltam.Talán meg kéne köszönnöm neki...Lementem a nappaliba és Damon éppen konyakot iszogatott és a naplómat olvasgatta.Kivételesen nem szóltam rá,hadd örüljön.
-Damon,mondanom kell valamit.
-Mondjad...mi rosszat tettem ebben az egy éjszakában?-mondta szokásos gúnyos hangnemében.
-Csak meg akartam köszönni hogy vigyáztál Elenára a távollétemben.Szép dolog volt tőled...-mondtam lehajtott fejjel.
-Igazán nincs mit,nem érted tettem hanem mert szeretem úgyhogy ne köszönd.-tovább olvasott.
-De én akkor is hálás vagyok érte..-karba tettem a kezem.Ő felnézett rám majd vissza a naplómra.Az 1864-es évekbeli naplómat olvasta.
-Nem is zavar hogy a naplódat olvasom? De tetszik amiket beleírsz...olyan költői.-kivillantotta a fogait.Elena fent volt Damon szobájában én meg felmentem hozzá.Csak ült az ágyon és naplót írt.Leültem mellé és átöleltem.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Csak naplót írok...de már befejeztem.-rám mosolygott édesen.Úgy szerettem amikor így mosolygott majdnem elolvadtam tőle és visszamosolyogtam.
-Annyira örülök hogy visszajöttél.
-Én is...hiányoztál,hiányoztatok.-a többes szám alatt Damont érettem mert ő is hiányzott egy kicsit bevallom.
-Hogy hogy el tudtál szökni?-kérdezte értetlenül.
-Hát...csak rád tudtam gondolni minden nap és egyszer csak úgy döntöttem hazajövök.-mosolyogtam.Aztán kopogtak és nekem kellett lemennem és kinyitnom mert Damon nem volt hajlandó.(:P) Mikor kinyitottam egy fiatal fiú állt az ajtóban,a ruhái széttépve.
-Jól vagy,öreg?-kérdeztem aggódva mire ő összeesett.Becipeltem és lefektettem a kanapéra.1 óra múlva fel is ébredt és azt hajtogatta hogy valaki követi.Mikor lehiggadt kérdezgetni kezdtem.
-Hogy hívnak?
-David....David Wolf.-mondta köhögve.
-És ki tette ezt veled?
-A leggonoszabb ember ezen a földön.
-Jó..de mi a neve?
-Mark....Mark Salvatore.-A Salvatore szó hallatán nagyon megijedtem.Mark bátyánk már nagyon régen meghalt tudtom szerint.
-Ez biztos?-kérdeztem rémülten.
-Teljesen biztos.-lassan begyógyultak a sebei és tudtam hogy nem ember.
-Mi vagy te?
-Vérfarkas.Te pedig vámpír...és a testvéred is.-ránézett Damonre.
-Igen...de mi segítünk neked.Nem az ellenségeid vagyunk.
-Mi a neved?-kérdezte.
-Stefan....Salvatore.-mondtam halkan.
-Na nee! Salvatore? Nem ti Mark öccsei vagytok igaz?-megrémült.
-Igen...de ki nem állhatjuk őt így veled vagyunk.Érted?
-Értem...-már teljesen felépült és láttam már az egész arcát tisztán.Fiatal fiú volt olyan 18 éves lehetett.Adtam neki kaját meg italt és mindent elmondott,amit Markról tudott.Mindeddig azt hittem hogy Mark meghalt 1860-ban,amikor is elütötte egy autó a szemem láttára.Nem tudom elképzelni hogy még él.De ha igaz,akkor Elenára ettől a perctől fogva nagyon kell vigyázni.Mark már nyilván tudja hogy itt vagyunk ezért küldte ide Davidet sebzetten hogy megrettenjünk tőle.Szóltam Damonnek és ő megígérte hogy segíteni fog mindenben.Egy ember van a világon,akitől még Damon is fél....ez az ember pedig Mark,aki mindkettőnknél idősebb volt.Elmondtam Elenának a helyzetet és ő nagyon megrémült de megígértem neki,hogy vigyázunk rá és bemutattam neki Davidet is.Felkészülten vártuk Markot sejtvén hogy egyszer csak betoppan,de nem így lett és én egyre idegesebb lettem...

2.fejezet....Gloria

Gloria bárja előtt álltam és vártam Klausékra.Majd meguntam a várakozást és bementem és meglepődve láttam hogy ez a hely semmit sem változott még Gloria sem.Ugyanolyan életvidám kedves lány volt mint amilyennek régen megismertem.Még csak nem is öregedett pedig az a boszorkányoknál természetes.A helyzet kicsit fura volt,én tátott szájjal álltam előtte,ő pedig csípőre tett kézzel nézett értetlenül.Nem tudtam megszólalni és percekig csak bámultam őt.Aztán lenéztem a földre és zavarba jöttem és rámjött az éhség is.Szemeim elsötétültek és véraláfutások jelentek meg alatta.Aztán elhesegettem a gondolatot és jobb lett az érzés.Ránéztem Klausra,aki önelégülten vigyorgott majd Rebekahra aki szintén elmosolyodott és utána én is.Éreztem hogy elpirulok így hát lehajtottam a fejem hogy ne legyen feltűnő.
-Khmm....szia Gloria.-mondtam neki szerényen.-Stefan? Már meg sem ismerlek jól megváltoztál-majd körbenézett a bárban-viszont ez a hely cseppet sem változott.-mondta büszkén.
-Igen,semmit sem változott.-zsebembe dugtam a kezemet nem is tudom hogy miért.Majd Klaus szólalt meg és elég ideges volt a hangja.
-Nos,Gloria te tudod hogy hol van az a bizonyos boszorkány aki az átkot létrehozta,ugye?-vigyorgott Gloriára majd rám.-Igen..azt hiszem hogy tudom.De ez alku szóval...mit kapok cserébe?-huncutan elvigyorodott mire én önkéntelenül elnevettem magam.Mind a három szempár rám meredt és éreztem hogy körülvesznek de utána eltűnnek.
-Megkapod a hatalom egy részét az átok valódi megtörése után.A leghatalmasabb boszorkány leszel aki valaha élt.-Gloriának ez tetszett de habozott pár pillanatig majd igent mondott és örültem hogy ennyivel beérte.Elkezdett csörögni a mobilom így hát kimentem és felvettem.Mikor meghallottam azt a gyenge,lágy hangolt majdnem elolvadtam de ez a hang most félt és könyörgött egyben.Megijedtem mert Elena nem így szokott beszélni.Ez a hang nem Elenáé volt,csak őt próbálta utánozni...és ekkor rögtön tudtam ki az.
-Katherine.-mondtam.
-Naa...hogy jöttél rá?-szórakozott volt a hangja.-Stefan,ha viszont akarod látni Elenát akkor jobb ha most rögtön ide kocsikázol különben meghal.-az utolsó szóra megborzongtam.
-Hol vagytok? És miért tartod fogva őt?-ordibáltam vele.-Mert azt akarom hogy hazagyere.-erre nagyon meglepődtem és lecsaptam a telefont.Valahogy meg kell szöknöm-gondoltam-de hogyan?Elenát nem hagyhatom cserben így hát az erdő felé vettem az irányt.Nem foglalkoztam most se Klaussal,se senkivel csak azzal hogy Elenát megmentesem és Katherinnek kitépjem a szívét.Mert ezek után meg is érdemelné a halált.Nagyon mérges voltam most rá.Futottam ahogy csak bírtam és elértem egy kis házhoz amiben égett a villany.Tuti hogy itt vannak.Ezer %-ig biztos lehettem benne.Katherine szeretett játszadozni de velem soha sem tudott.Ez idegesítette őt de én büszke voltam rá.Betörtem az ajtót mire megláttam Elenát egy székhez kötözve.Odasiettem hozzá de ekkor megjelent Ő is.Egy kicsit elbeszélgettem vele az udvaron ami a házhoz képest meglepően nagy volt.Azt mondta hogy ő csak engem akar és hogy vissza fog szerezni magának.
-Katherine,tudod hogy engem sohasem fogsz visszakapni.Volt egy lehetőséged hosszú életed során de azzal nem éltél,így magadra vess.-mondtam neki büszkén.
-Stefan...te nem tudod hogy én mire vagyok képes a szerelemért.-vigyorgott rám huncutan.
-Dehogyisnem tudom,hiszen ismerlek...de Elenát hagyd békén.Itt vagyok,tessék engem bánthatsz de őt hagyd,jó?-szinte már könyörögtem és ezen elmosolyodott.

-Hmm.....nem is tudom,szabadítsd ki.-mondta határozottan.Besiettem Elenához és kiszabadítottam mire ő rögtön a nyakamba ugrott.Szorosan öleltem és örömmel láttam hogy nincs semmi baja a sokkon kívül,ami érhette.Katherine már nem mosolygott hanem komoly arcot vágott ami nem nagyon tetszett mert ilyenkor forralt valamit.
-Elena,haza megyünk,jó? Én is jövök....melletted a helyem és nem érdekel Klaus.-mondtam hadarva.
-Jó,persze hogy jó.Klaus azt hiszi meghaltam szóval hozzám elvileg nem jöhettél szóval nem is tud majd hol keresni.
-Pontosan.-mondtam mert én is pont így gondolkoztam.Katherinre nem is figyelve elindultunk az erdő felé mert szerencsére én tudtam merre kell menni.Katherine csak állt és figyelt engem de nem követett és elmosolyodtam.1 óra múlva hazaértünk és Elenát lefektettem aludni.Összeszedtem magam és bementem Damonhoz.Rám nézett és csak állt dühösen.
-Szia.-mondtam neki halkan úgy hogy még éppen hogy csak hallja.
-Szia.-mondta ő is halkan.-Te meg mit keresel itt?-kérdezte.
-Visszajöttem,és sajnálom amit Andie-vel tettem.Nem volt szép.....Meg tudsz bocsátani?-kérleltem.Mire ő.
-Talán....nem tudom,lehet de nem biztos.Andie nekem nagyon fontos volt és a szemem láttára vetted el tőlem.-mondta szomorúan.
-Tudom.Hogy tehetném jóvá ezt?-odaléptem mellé.
-Azt majd te kitalálod....ügyes fiú vagy.-elmosolyodott és kiment Elenához.Igen,Damon még mindig a régi csak nem mutatja.De ennek most örültem mert láttam hogy nem is igazán haragszik csak játszadozik velem és én erre elmosolyodtam amit ő még szája sarkából viszonzott is.